Bookwormderland: 2015

2015. augusztus 2., vasárnap

Abby Clements: The heavenly Italian ice cream shop

Az első angol nyelvű könyv, melyről írni szeretnék, ez lesz. Habár a Trónok harcát még előbb olvastam, de az sorozat, és még nem tudom, szeretnék-e mindegyik részről külön írni, így jöjjön ez a kis könnyed regény elsőként.

Előzmények:
Londonban vettem ezt a könyvet, méghozzá egy sima szupermarketben találtam az akciós állványon, és 4 fontért úgy gondoltam, még ha nem is lesz a legjobb, megéri beruházni egy regényre, hogy majd a buszban hazafelé legyen mit olvasnom. Vettem volna többet is, de helytakarékosság miatt a szakdolgozatomhoz szükséges könyvek kaptak előnyt...na mindegy, így nem is nagyon olvasgattam a tartalmakat, őszintén, mind "egy kaptafának" tűnt, csak elhoztam ezt, mert tetszett a címe :D Az írónőről nem hallottam még, de utánanéztem, és magyarul is kaphatók a könyvei, csak ez mivel 2015-ös, még nem biztos. Viszont ez egy sorozat második része, mint utólag kiderült (erre mindig szerencsém van, azonban nem kellenek az előzmények ahhoz, hogy értsük a könyvet), az első rész kijött magyarul Vivien mennyei fagylaltozója néven.

Tartalom:

Full of mouth-watering flavours, sunshine and escapist adventure, The Heavenly Italian Ice Cream Shop will delight readers who enjoy Carole Matthews and Jenny Colgan.
Anna and her husband Matteo are ready to embark a delicious Italian adventure. After a year and a half running their ice cream shop on Brighton beach and raising their baby Isabella, Matteo is starting to miss Italy. A shared passion for ices means it's easy to settle on a new business idea - they'll open a shop in Sorrento's cobbled square, a short walk from the sparkling blue sea. For a while, life is sweet; but then Matteo's overbearing family get involved …
Anna's younger sister Imogen feels like things are finally coming together - she's living with boyfriend Finn in a beach house in Brighton, and her photography is taking off. Then her career stalls, and the lure of Capri - and a man from her past - prove difficult to resist.

- See more at: http://books.simonandschuster.com.au/The-Heavenly-Italian-Ice-Cream-Shop/Abby-Clements/9781471137037#sthash.fEmOMqPe.dpuf

"Full of mouth-watering flavours, sunshine and escapist adventure, The Heavenly Italian Ice Cream Shop will delight fans of Vivien's Heavenly Ice Cream Shop as well as drawing in new readers with a taste for sweet treats and romance.
Anna and her husband Matteo are preparing to embark on a delicious Italian adventure. After a year and a half running their ice cream shop on Brighton beach and raising their baby Isabella, Matteo is starting to miss Italy. A shared passion for ices means it's easy to settle on a new business idea - they'll open a sorbet shop on the town's cobbled square, a short walk from the sparkling blue sea. For a while, life is sweet; but then Matteo's overbearing family get involved…
Anna's younger sister Imogen has settled in Brighton running Vivien's Ice Cream Shop with boyfriend Finn, and for the first time in her life, she's enjoying putting down some roots. But then, late in the summer, things start to change and her willpower is put to the test…" (forrás )

Vélemény:
Mint említettem, nem fűztem nagy reményeket a könyvhöz, inkább csak nyelvgyakorlás céljából szereztem be, mert reméltem, nincs nehéz nyelvezete. Ebben igazam volt, mert tényleg nagyon könnyen olvasódott, főleg a Game of Thrones után :D, szóval szerintem nyelvgyakorlásnak tökéletes (ez szerintem általában igaz erre a műfajra). Persze, a történet maga nem egy nagyon bonyolult valami, erre nem is számít az ember, de azt kell hogy mondjam, nekem nagyon tetszett ez a regény. A maga műfajában szerintem egy aranyos kis sztoriról van szó, a szereplőket is olyan közel éreztem magamhoz, ez talán fura, de nem tudom jobban kifejezni. Szóval szerettem olvasni, már csak a tényleg ínycsiklandozó fagyik leírása miatt is :D Nem is tudom, mit mondhatnék még. Ajánlom mindenkinek, aki kicsit szeretné fejleszteni az angoltudását és nem zárkózik el a könnyed műfajtól :)

10/7,5

- See more at: http://books.simonandschuster.com.au/The-Heavenly-Italian-Ice-Cream-Shop/Abby-Clements/9781471137037#sthash.fEmOMqPe.dpuf

2015. június 24., szerda

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Ezt a könyvet elég hosszú ideje olvastam, mondhatni "nehéz szülés volt", de ez egyáltalán nem jelent rosszat. Nem egy egyszerű olvasmányról van szó, de annyit már az elején elmondhatok, hogy megéri az időt.

Előzmények:

Még február környékén került hozzám ez a könyv, mikor csináltam az órarendemet a nyári szemeszterre, és felfedeztem egy 20. századi világirodalom órát, amire bejelentkeztem. Nézegettem a kötelező olvasmányok listáját, és ott volt Márquez neve. Gondoltam, ez BIZTOS azt jelenti, hogy a Száz év magányt fogjuk olvasni, és én szégyenszemre még nem olvastam, így gondoltam, elkezdhetem még iskola előtt. Aztán végül kiderült, hogy nem is erről a regényről lenne szó, és legvégül kiíratkoztam az óráról mert nem passzolt az időpont, de úgy voltam vele, ha már kölcsönkértem a könyvet, elolvasom. Csakhogy valamiért elhúzódott ez az olvasás, mert márciusban TDK munkát írtam, meg más könyvet olvastam, így valahogy áprilisban kezdtem bele. Csakhogy mellette megintcsak egy dolgozatkoz olvastam más könyveket és a végén 100-akárhány oldal után félretettem, hogy majd vizsgák után befejezem. Vizsgák után folytattam is, de mellette megintcsak olvastam a Trónok harcát (nehéz velem! :D), így az sem ment olyan gyorsan. De most már pár napja befejeztem, és végre elmondhatom róla a véleményemet.

Tartalom:
Szerintem mindenki hallott már erről a regényről, és nagyjából tudja, miről szól, de azért egy rövid tartalmat bemásolok.
"Macondo, egy képzeletbeli, szinte meseszerű városka az őserdők mélyén - ez a Száz év magány színhelye, ahol a Buendiák évszázados történetét figyelemmel kísérhetjük. Az "ősszülők" és hat generáció küzdelme az emberi létért, harca a magány és a sivár, céltalan élet ellen - ez a regény cselekménye. Meseszerű, szinte mondába illő elemek sora népesíti be a család életét, a hagyományok születésének és megszűnésének lehet tanúja az olvasó.
A városka felvirágzik, majd elpusztul, de a Buendiák sorsa lényegében változatlan, gazdagon vagy a nyomorral küzdve egyaránt a társtalanság, az egyhangúság ellen lázadnak, melyből a család minden tagja csak egy kivezető utat talál, a szerelem, a szenvedély megváltó lehetőségét. Az Aurelianok és José Arcadiók generációját mindig az asszonyok irányítják, ők teszik az életet emberivé és céltudatossá. Különösen maradandó emléke marad az olvasónak az "ősanya", Ursula alakja, aki egy évszázadon át igyekszik fenntartani a család békéjét és rendjét, aki magatehetetlenül és vakon is neveli a Buendiák különféle fogantatású utódait. Az eposzként hömpölygő mesében kipusztulnak ugyan a Buendiák, kihal a család, de megtalálja az utolsó Aureliano az emberi életet, az értelmes, tudatos élet elemeit, amelyben "az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik meg még egy esély a világon." (forrás)

Vélemény:

Ez is az a könyv, melyről nem könnyű írni, és melyre bizonyos szinten meg kell érni. Örülök, hogy most olvastam, mert fiatalabb koromban nem biztos, hogy megértettem volna. Eleve ez a regény nagyon megosztja az embereket. Sokan állítják, hogy a legjobb könyv, és mindenkinek el kell olvasnia. Nem kevesen viszont hülyeségnek tartják, például anyum is állítja, ez a legrosszabb könyv amit olvasott (mondjuk ezt sem értem :D). Ennek oka nagyrészt a mágikus realizmus, mely műfajnak egyik gyöngyszeméről van szó. Szóval aki úgy áll hozzá, hogy most egy reális történetet fog olvasni, mely akár meg is történhetne, illetve csak a szószerinti cselekményt veszi a könyv fő mondanivalójának, az bizony csalódni fog. Bevallom, én sem vagyok oda nagyon az ilyen "mágikus" dolgokért, viszont itt ezt másképp kell értelmezni. Történnek természetfeletti dolgok, az olvasó tudja, hogy ez "mese", mégis annyira természetesnek veszi ezt az író, hogy engem egyáltalán nem zavart. Ez egy regény, fikció, senki sem mondja, hogy meg is történt. Azon kívül valami szerepe van ezeknek a dolgoknak is, nem hiába alkalmazta az író ezeket az eszközöket. Engem kifejezetten mulattatott ez a sok "hülyeség" (elnézést :D). A másik dolog maga a történet. Nekem megintcsak egészen tetszett, azzal együtt, hogy mindenkit ugyanúgy hívtak és könnyen össze lehetett keverni őket, továbbá, hogy az író összevissza ugrált az időben. Ez egy modern regény, nincs min csodálkozni. Maga a sztori nem egy nagy dolog, egy család életét meséli el jópár generáción keresztül, de ez furcsa módon csak valamiféle keret. Fontosabb a szereplők jelleme és főleg az, ahogy minden ismétli önmagát és lényegében a szereplők élete sivár és unalmas. Nem hiába a száz év magány, ez egy nagyon fontos eleme a regénynek (legalábbis engem ez nagyon megfogott), ez olyan valós probléma, mely nagyon sok embert érint ma is. ĺgy sokszor rendesen elment a kedvem, mikor olvastam. Nem egy szívderítő téma, annyi biztos.
Egy szó mint száz, nekem összességében tetszett a könyv. Nem mondom, hogy ez lett a kedvencem, ugyanakkor azt is túlzásnak tartom, hogy ez egy rossz könyv. Valahol a középúton van a véleményem, örülök, hogy elolvastam. Ajánlom annak, aki egy komolyabb, gondolkodást igénylő olvasmányra vágyik, és nem fogja zavarni a történet irreális volta :D

10/8

2015. április 13., hétfő

The Bookworm Tag

Most egy kicsit más jellegű bejegyzést hoztam, de azt hiszem, ez nagyon is ideillik :)

1. Do you remember how you developed a love for reading? / Emlékszel, hogyan szeretted meg az olvasást?

A két Lotti tehet róla :P Emlékszem, harmadikos vagy negyedikes lehettem, amikor megkaptuk mint kötelező olvasmányt. Nem tudom, hányszor olvastam el, de a végén már fejből tudtam bizonyos részeket :D Akkor rákaptam a dologra, és beiratkoztam a könyvtárba is. Következtek sorban a pöttyös és csíkos könyvek, hát így kezdődött :)

2. Where do you usually read? / Általában hol olvasol?

Az ágyamban, azt hiszem :D De ha jó idő van, akkor a legszívesebben kint, a friss levegőn. Gyakrabban tehát otthon, de ha nincs sok tanulnivalóm és tudom, hogy szabadom van az iskolában, akkor hordom magammal a könyvet, és lényegében bárhol. Ha más nem, hát utazás közben a buszon. De ehhez az is kell, hogy ne egy hatalmas könyvről legyen szó, mégis egész nap cipelném magammal.

3. Do you prefer to read one book at a time or several at once? / Egyszerre szigorúan csak egy könyvet olvasol, vagy több is jöhet egyidejűleg?

Szeretek csak egyet olvasni egyszerre, hogy ne gabalyodjak bele a dolgokba, de bevallom, megesik, hogy többet is olvasok egyszerre. Ez leginkább olyan könyvek esetén fordul elő, amiket részletekben olvasok, tehát fel vannak osztva több egymástól nagyjából független fejezetre. Ezeket van, hogy hónapokig olvasgatom, mert nem igénylik, hogy tudjam, hol hagytam abba.

4. What is your favourite genre? / Melyik a kedvenc műfajod?

Hát ez nehéz, mert azt felelném, a regény, de gondolom kicsit konkrétabban értelmezendő a kérdés :D Szeretem a történelmi regényeket, de ebben az esetben nemcsak a regényeket, hanem a szakirodalmat is szívesen olvasom sulin kívül is (szakmai ártalom?). Szeretem a klasszikus romantikus regényeket is, de ezt nagyon megválogatom már, mert a sablonos sztorik már nem kötnek le. Szépirodalmat is szeretek olvasni, ezen belül elég gazdag a skála.

5. Is there a genre you will not read? / Van olyan műfaj, amit a világért sem olvasnál?

Ó, hát például horrort, szörnyen félős ember vagyok :D De nem köt le a sci-fi, fantasy, akció és hasonló dolgok (fantasyra még talán akadna példa, a többire biztosan nem). Továbbá amit nagyon nem támogatok, az a Szürke ötven árnyalata és hozzá hasonló divatos pszeudokönyvek. Ezeket nem tartom se szórakoztatónak, tanulságosnak meg aztán végképp.

6. Do you have a favourite book? / Van kedvenc könyved?

Nem tudom, lehetséges-e egyet kiemelni, de ha muszáj lenne, az Üvöltő szeleket választanám. Többször olvastam már, de minden egyes alkalommal lenyűgöz. Örök klasszikus nálam a Büszkeség és balítélet is. S legújabban az 1984-et is ide sorolnám.

7. What is the longest book you have ever read? / Melyik a leghosszabb könyv, amit valaha olvastál?

Talán a Harry Potter 5. része volt valahogy 75O oldal körül. Még ennél is hosszabb az Elfújta a szél (ezer oldal kb.), de azt nem fejeztem be, szerintem feleslegesen húzták ennyire hosszúra, de lehet majd egyszer...

8. What was the last book you bought? / Milyen könyvet vettél utoljára?

Hmm, ezen el kellett gondolkodnom, mert utoljára karácsonra kaptam könyveket, aztán kölcsön, majd könyvtárból vettem ki, de eszembe jutott, hogy február környékén vettem egyet, mely a magyar királyok szerelmi életével foglalkozik (szlovákul van, azért nem írok címet).

9. Do you prefer library books or buying books? / A könyvtári vagy a saját (vásárolt) könyveket szereted jobban?

Igazából mindkettőt. Persze ha különleges könyvről van szó, a kedvenc írómtól mondjuk, vagy ilyesmi, mindenképp megveszem. Viszont nagyon szeretek könyvtárba is járni, mert elég sokat olvasok ahhoz, hogy ha mindet megvenném, lassan csődbe mennék anyagilag :D Meg aztán vannak könyvek, amiket egyszer olvasok csak el, azt meg nem olyan fontos megvenni szerintem.

1O. What are you currently reading? / Jelenleg mit olvasol?

A Száz év magányt olvasom most, kicsit lassan megy, mert nehéz olvasmány, de nagyon érdekes, mindenképp fogok irni róla :)

11. Where do you buy your books? / Hol veszed a könyveidet?

A Panta Rhei-ben a leggyakrabban, mivel az nagyon sok helyen megtalálható, de szoktam rendelni is internetről, főleg, ha még meg is éri (pl. nincs postaköltség).

12. Do you ever pre-order books? / Előrendeltél már valaha könyvet?

Nem, ennyire még nem voltam türelmetlen :)

13. How many books do you buy a month? / Hány könyvet veszel havonta?

Ó, hát van, hogy egyet sem. Van, hogy egyet, vagy többet is. Nm veszek olyan gyakran könyvet, mert mint mondtam, könyvtárba is járok, meg ajándékba is sokszor kapok könyvet, mert nekem ez olyan jolly joker ajándék, mindig örülök neki :) Meg néha az is megesik, hogy internetről töltöm le, bár annyira nem vagyok oda az e-könyvekért.

14. How do you feel about second hand charity shop books? / Mit gondolsz az antikvár könyvekről?

Nagyon szeretem a régi könyveket, már csak a hangulatuk és az illatuk miatt is, de nem csoda, általában véve szeretem a régi dolgokat :) Bár antikváriumba nem szoktam járni, de volt már, hogy vásáron vettem régi könyveket, 5O centért darabját, hát bűn lett volna otthagyni :P

15. Do you keep your read and to-be-read books together? / Egymás mellett tartod a már elolvasott és a még olvasásra váró könyveidet?

Persze, hisz tudom, mit olvastam és mit nem :D De egyébként a saját polcomon nem sok olyan könyv van, amit ne olvastam volna. Ha megveszem vagy megkapom, általában rögtön el is olvasom, ahogy időm engedi.

16. Do you plan to read all the books you own? / Az összes könyvet el akarod olvasni, ami a magánkönyvtáradban van?

Természetesen, bár mint mondtam, nem sok ilyen van. Viszont ha az egész ház könyveit számitjuk, akkor nem, van itt mindenféle, ami engem nem igazán érdekel, de a sajátjaimat mindenképp.

17. What do you do with books you own that you know won’t be re-read? / Mit csinálsz azokkal a könyvekkel, amik a polcodon sorakoznak, de tudod, soha az életben nem olvasod el őket még egyszer?

Semmit, maradnak a polcon. Mit tennék velük?

18. Have you ever been on a book buying ban? / Volt már könyvstopod?

Idáig még nem jutottam, de nem is fogok szerintem. Megint magamat ismételem, de nem veszek olyan sok könyvet, hogy le kelljen stoppolnom magam.

19. Do you think you own too many books? / Mit gondolsz, szerinted túl sok könyved van?

Túl sok könyv??? Ez már milyen oximoron? :)

2015. április 10., péntek

Jane Austen: A klastrom titka

Már egy jó ideje terveztem behozni a lemaradásomat Jane Austen téren, ugyanis annak ellenére, hogy az egyik kedvenc írónőm, még mindig nem olvastam minden könyvét*, de ezután regényből már csak az Értelem és érzelem maradt és a többi novella/töredék :)

Előzmények:

Szóval már egy ideje terveztem, hogy elolvasom ezt a két regényt. Húsvéti szünet előtt eszembe is jutottak, és úgyis készültem a könyvtárba, hát rákerestem. Csodálkoztam, hogy megvan magyarul, bár elolvastam volna szlovákul is, de így mégis jobb. Szóval a Klastrom titka mellett döntöttem igencsak praktikus okokból - ez rövidebb. Sajnos szünet ide-oda, így is tanulnom kellett, és így rákényszerítem magam, hogy kevesebb időt töltsek élvezetes(ebb) olvasmány mellett. Ez igazán szomorú, de így van...:D

Tartalom:
"A kislánynak csúnyácska Catherine idővel virágzó szépséggé érik, s amikor szomszédjuk Bath városába utazik fürdőkúrára, meginvitálja a kisasszonyt, hogy bevezesse a társasági életbe. Catherine körül nemsokára több udvarló is felbukkan: a hóbortos John Thorpe, a lány új barátnőjének bátyja, valamint a gáláns Mr. Tilney, miközben a kalandvágyó Catherine elindul, hogy felfedje a klastrom titkát..."

Vélemény:

Jane Austen ebben a művében sem hazudtolta meg önmagát :D Pontosan olyan a regény, amilyet az ember vár tőle. A 19. század elejének hangulata tökéletesen megjelenik, a kisasszonyok élete, akiknek legfőbb gondjuk az volt, hogy bálokba járjanak, és lehetőleg gazdag férjet fogjanak maguknak. Maga a történet természetesen tipikusan olyan, aminek már az elején tudja az ember, mi lesz a vége - de engem ez nem zavar, sőt! Ebben van Jane Austen varázsa, hogy neki megbocsájtom azt, amit más írónak nem biztos :) A főszereplő lányban nincs semmi különös, és talán ez teszi paradox módon mégis különlegessé a többi Austen-hősnő mellett. Érdekes benne, hogy az írónő a saját szemszögéből írja a történetet, tehát néhol megjelennek a kommentárjai is (nem mint 3. személyű narrátor, hanem mint maga az írőnő). Ezek a megjegyzések gyakran ironikusak, szarkasztikusak, amit nagyon szerettem. Mintha egyenesen öniróniát használna, főleg a hősnő bemutatása közben. Sokszor felnevettem olvasás közben, ezt kifejezetten jó pontnak tekintem :) Mást nem tudok mondani anélkül, hogy ne spoilereznék (bár igazán, annyira sok "poén" nincs benne; én párszor meglepődtem egy-egy nem várt fordulaton, de már említettem, hogy én ezeket a mások számára kiszámítható fordulatokat sosem veszem észre előre, így nem tudom, másnak mennyire lennének meglepőek :D). Aki szereti a hasonló romantikus, nem sírós, inkább mosolygós-nevetős regényeket, annak igazán ajánlom, kedves kis olvasmány :)

10/7,5

*Amiket olvastam a teljesség kedvéért: A mansfieldi kastély, Büszkeség és balítélet, Meggyőző érvek, Emma. Mondanom sem kell, hogy a BB a kedvencem :D, már elég rég olvasom angolul is, de szörnyen nehéz a nyelvezete, így lassan haladok vele.

2015. február 5., csütörtök

George Orwell: 1984

Ez a könyv mondhatni teljesen különbözik az előző bejegyzésekben említettektől. Sőt, úgy általában véve egy nagyon különleges olvasmányról van szó, melyről nem könnyű csak úgy írni.

Előzmények:

Már nagyon régen megvan nekem ez a könyv, de furcsa, nem tudom honnan - valószínűleg még általános iskolából, de mindenképpen iskolából, valamilyen versenyről származhat, mert sok könyvet akkor összekaptam, de mivel nincs beleírva semmi, és nem emlékszem rá, csak feltételezem. Mondjuk fel nem foghatom, miért adna bárki is egy általános iskolás gyerknek ilyen könyvet (de még a középiskolásnak is meggondolnám), de akkor nem is olvastam el, emlékszem, hogy egyszer elkezdtem, de pár oldal után feladtam - nem csoda, ehhez a könyvhez tényleg fel kell nőni. Aztán pár éve már bennem volt, hogy el szeretném olvasni, de egészen vasárnap estig nem jött meg a kellő elhatározás. Akkor, mikor befejeztem az előző bejegyzésben említett könyvet, új olvasmány után néztem (ki kell használni ezt a kevés időt, ami maradt iskolakezdésig, nem igaz?), és valahogy megvilágosodtam a könyvespolc előtt, hogy igen, most ezt akarom olvasni.

Tartalom:

Ez a rész most kimarad. Ez az a könyv, aminek bűn lenne leírni a tartalmát. Még csak egy kis részt sem. Neten sem találtam különben semmi olyat, ami ne lőné le a "poént", és a könyv hátoldalán sincs semmi. Nagyjából meg szerintem mindenki tudja, mi a könyv témája, stílusa - ez egy negatív utópia (disztópia) a totális diktatúráról, a 20. század totalitárius rendszereiről mintázva.

Vélemény:

Én igazán nem vagyok az ilyen stílusú könyvek híve (sci-fi, utópia, jövő, stb.), így nagyon nagy szó ez tőlem, de ez a könyv egyszerűen zseniális. Igazából meg sem lepődtem, hiszen még 9.-ben olvastam Orwell Állatfarmját, amit, utólag csodálkozom is, hogy 15 éves fejjel hogy értettem meg, de megértettem (nagyjából legalábbis, bár szeretném még egyszer majd elolvasni). Az is nagyon tetszett, és teljesen magával ragadott Orwell stílusa, kifejezésmódja, allegóriái, iróniája. Mindene. Ugyanezt mondhatom el az 1984-ről is. Nem szeretném nagyon részletezni, mert ez tipikusan az a mű, ami folyton meglepetéseket okoz, és az ember nem tudja az elején, de még a közepén sem, hogy mi lesz a vége - én legalábbis nem tudtam, és ez nagyon nagyon ritkaság egy könyvnél, hogy olvasás közben mindig meg tudott lepni az író, még a legeslegvégén is. ĺgy végig le tudott kötni, kíváncsi voltam, és nem volt bennem az az érzés, ami szinte mindig, hogy úgyis tudom, mi lesz a vége, hanem épp az ellentétje: erre aztán nem számítottam! (Zárójelben jegyzem meg, ez másoknál nem tudom, így megy-e, én sokszor érthetetlen vagyok és nehezen esik le valami :D, de azt hiszem ez azért más helyzet.) Ugyanakkor hátborzongató is egyben, az egész légköre, és a vége meg aztán pláne. A könyv elolvasása után olyan "nincs kedvem élni sem" érzésem volt, de ez nem depresszió, hanem...egyszerűen a kemény valóság. S ugyanakkor mégis úgy éreztem, hogy fantasztikus könyv volt, ezt nehéz elmagyarázni, de aki olvasta, vagy el fogja olvasni, az érti, mire célzok. Az egész könyv hangulata sötét, melankolikus és depressziós, lényegében semmi pozitív nem történik benne...és mégis. Ami még nekem nagyon "átjött", az a rejtélyes, misztikus légkör, például, hogy az sem volt biztos, tényleg 1984-ben járunk, vagy nem? Ez ilyen apróság (vagy nem az?), ami nagyon hatott rám.

Egy szónak is száz a vége: még órákig tudnék ömlengeni arról, mennyire fantasztikusan jó és egyedi ez a könyv, egy remekmű, és Orwell egy zseni, egy géniusz, az egyik legjobb író.

Mégsem merem mondani, hogy mindenkinek ajánlom, mert bizonyos kor (és valljuk be: intelligencia) alatt nem ajánlanám. De ha te, kedves olvasóm úgy érzed, hogy kész vagy rá, el KELL olvasnod. Komolyan.

10/10

2015. február 1., vasárnap

Gayle Forman: Csak egy év

Még mindig a karácsonyi könyveimet olvasom, de most már végre lelkiismeret-furdalás nélkül, hiszen vége a vizsgaidőszaknak, juhéé!

Előzmények:

Ugyebár ezt a könyvet is a fa alatt találtam. Elsőre nem sokat mondott Gayle Forman neve, noha az utóbbi időben elég népszerű, főleg a "Ha maradnék" könyv/film miatt, amit csak filmben láttam, így a név nem nagyon vésődött a fejembe. Anyum meg persze elnézte a dolgot, és azt hitte, ez az "Egy nap" c. könyv folytatása. Persze nem (hogy lehetne annak folytatása?), mert ennek a könyvnek az előzménye a Csak egy nap, tehát majdnem ugyanaz a címe, de mégis teljesen más. Elvileg a boltban a néni állította, hogy ez a könyv bár második rész, nem függ össze az elsővel - hát de, összefügg, de mindegy, olvastam már összevissza sorrendben könyveket, de nem mondom, hogy nem zavaró :D Továbbá tartalmaz a könyv egy olyan harmadik rész-féleséget, ami egy novella, Csak egy éjszaka címmel.

Tartalom:

"Amikor kinyitja a szemét, Willem nem tudja, hol van – Prágában? Dubrovnikban? Vagy visszakerült Amszterdamba? Annyit tud, hogy ismét egyedül van, és meg kell találnia egy lányt, akinek Lulu a neve, és akivel egy varázslatos napot töltött Párizsban. Volt abban a napban – abban a lányban – valami, amitől Willemnek azt kell gondolnia, hogy a sors is egymásnak szánta őket, így Lulut keresve beutazza a világot Mexikótól Indiáig. Ám ahogy telnek a hónapok, és Lulu még mindig utolérhetetlen, a fiú kezd kételkedni benne, hogy a sors keze olyan erős lenne, mint képzeli….A Csak egy nap romantikus, érzelmes párdarabja a döntésekről szól, amelyeket hozunk, a véletlenekről, amelyek csak úgy jönnek – meg a boldogságról, ott, ahol ezek találkoznak." (forrás: a könyv hátoldala)

Vélemény:

Már a tartalom olvasása közben volt egy olyan enyhe deja-vu érzésem, hogy ezt a sztorit már valahol hallottam/láttam, aztán beugrott a Mielőtt lemegy a nap c. film (azt hiszem az az, amire gondolok, de nem biztos), ami eléggé hasonlít a könyv első részéhez, amit bár nem olvastam, de utalásokból ki lehetett venni a tartalmát. ĺgy már nem tartom annyira eredetinek, de azért másolásnak sem. Persze ez is az a történet, ahol az ember már az elején tudja, mi lesz a vége, de szerintem a közte lévő rész elég érdekes volt. Az elején annyira nem tetszett, nem tudom miért, nem tudtam teljesen beleélni magam, a főszereplő olyan kiismerhetetlen, titokzatos volt, és azt nem szeretem. Lehet az is fura volt, hogy férfi a főszereplő, de ahhoz képest, hogy nő írta, szerintem eléggé hihető, hogy egy férfi tényleg így gondolkodik/cselekszik. Tetszett az utazgatós része, mert hát ki ne szeretné néha csak úgy fogni magát, és elmenni a világ másik végére? :) Amit kicsit erőltetettnek éreztem, megint a világmegváltó bölcsességek (a la Oravecz Nóra), amit, úgy érzem minden könyvbe erőszakkal bele akarnak nyomni manapság, pedig nem kéne, van az a műfaj, aminek "nem áll jól". Az viszont tetszett, hogy bár volt benne romantika, nem olyan sok, és nem annyira nyálas mint az ilyen könyvek nagy részében (ez most jól jött nekem), és az is főleg a végén. A főszereplőt a végére kezdtem megkedvelni, vagy legalább kicsit megérteni, mikorra kicsit jobban összeállt a kép, egyébként kicsit Holdenre emlékeztetett a Zabhegyezőből, nem tudom, miért, annyira azért nem hasonlítanak de mégis. A novella a végén nekem annyira nem jött be, kicsit erőltetettnek tűnt, ahogy mindent meg akar magyarázni az írónő.

Az elején ugyan nem annyira tetszett, a végére egészen megkedveltem a könyvet. Kikapcsolódásnak jó, ha az ember nem vágyik valami extrán komolyra. A vizsgák által leterhelt agyacskámnak pont jó volt :) Ha úgy adódik, lehet megveszem az első részét is.

(Zárójelben jegyzem csak meg, hogy remélem, nem lesz belőle film. Mert ma már mindenből filmet csinálnak...)

10/7

2015. január 24., szombat

Anne Brontë: Agnes Grey

A most következő könyvet is karácsonyra kaptam, és még akkor el is olvastam, de amíg tart a vizsgaidőszak, szándékosan nem kezdek olvasni semmit, mert tudom, hogy akkor lőttek a tanulásnak :D ĺgy most jöjjön Agnes Grey egy hónap távlatából.

Előzmények:

Azt hiszem ezt már le is írtam. Még talán annyi, hogy talán nem sokan ismerik Anne Brontët, mindenesetre biztos kevesebben mint Charlotte-ot vagy Emilyt. Én sem tudtam sok mindent róla, bevallom, csak hogy ő is létezett és írt is könyvet. Aztán nemrégen felfedeztem, hogy ez az Agney Grey, és lehetséges, hogy említettem anyumnak, hogy elolvasnám, vagy csak gondolatolvasó, és túl jól ismer? :D Szóval mindenképpen örültem neki, és a három közül ezt olvastam el legelőször.

Tartalom:

"Agnes Grey elszegényedett papcsalád széltől is óvott kisebbik gyermeke, aki, hogy segítsen családján és egyben bizonyítsa nekik, hogy ő is képes valamire, úgy dönt, munkát keres. Két családnál dolgozik, előbb Bloomfieldéknél, majd Murrayéknél. Bloomfieldék tíz év alatti gyermekei elkényeztetettek és neveletlenek, hibáikért a szülők Agnest okolják anélkül, hogy engedélyt adnának a nevelőnőnek, hogy megfelelően fegyelmezze őket. Miután innen távozik és új állást talál, a Murray család két kamaszkorú leányának nevelését bízzák rá. Velük se túl sokkal könnyebb a dolga; a felszínes Rosalie-t csak a bálok, ruhák és kacérkodás, valamint a minél gazdagabb és előkelőbb férfiak meghódítása érdekli, Matildát pedig hidegen hagyja a hölgyektől elvárt viselkedés, és legszívesebben a lovakkal és kutyákkal tölti idejét. A gazdagok sekélyessége és nemtörődömsége taszítja Agnest, de itt-tartózkodása örömet is hoz: megismerkedik az új segédlelkésszel, Edward Westonnal, akihez vonzódni kezd, bár nem tudja, a férfi viszonozza-e érzéseit." (forrás)

Vélemény:
Ez tipikusan az a köny, amit az ember nem a története miatt olvas, hanem a hangulata miatt - olyan tökéletesen átjárja a 19. század első felének szelleme, a szokásai, az emberek érzései, hogy engem elsősorban ez kötött le benne. Meg aztán a tanári énemet érdekelte a "szakmai" része a dolognak, tehát a korabeli nevelőnők sorsa, az elkényesztetett gyerekek akkor is ugyanúgy jelen voltak mint ezek a szörnyű "mai fiatalok". Ami a történetet illeti, nincs vele gond, de nem lehet számítani nagy fordulatokra, és az alapsztori is olyan, hogy az ember úgy érzi: "ezt már olvastam valahol". És tudja is, hogy hol, mert beugrik a Jane Eyre. nem lehet mondani, hogy ez egy utánzat, mert maga a történet más, de mégis, a Jane Eyre az Jane Eyre, jobb is és eredetibb is mint az Agnes Grey. A férfi szereplőt is kicsit Mr. Rochester másolatnak éreztem, de hééé, Rochester csak egy van! :D Summa summarum, senki se várjon nagy eredetiséget, nagy fordulatos történetet, de ugyanakkor nem rossz olvasmány. Aki szereti a hasonló műveket, a B. nővérek, esetleg Jane Austen műveit, annak szerintem tetszeni fog, de aki a nagyon modern művekhez van szokva, azt nem hiszem, hogy lekötné. Én örülök, hogy elolvastam, még ha kifejezetten nagy helyet nem is foglalt el a könyv-szívemben (van ilyen?? :) ), kedves kis mű volt, és jó volt olvasni (a kritika ellenére tényleg élveztem :D).

10/6

Esetleg ha valakit érdekelne, el lehet olvasni onlájn is ITT.

2015. január 19., hétfő

Oravecz Nóra: Összekötve

Idei első áldozatom ez a könyv, mely minden bizonnyal eléggé megosztja az olvasóközönség véleményét, bár muszáj konstatálnom, az én véleményem igencsak eltér az átlagétól.

Előzmények:

Természetesen hallottam Oravecz Nóráról még mielőtt olvastam volna a könyvet, de valahogy nem keltett bennem igazából semmiféle érdeklődést, hogy mondjuk elolvassam (neadjisten megvegyem) a könyvét. Az interneten nagyon megosztó vélemények terjengenek róla, az egyik csoport aki odavan érte, másik pedig aki közhelyesnek tartja, főleg a Facebookon terjengő Oravecz Nóra-idézetek tömkelege miatt - az idézetek alapján ezzel alapvetően egyetértettem, de úgy voltam vele, hogy amíg nem olvasom a könyvét, nem ítélkezem, meg aztán Coelhohoz hasonlították, akit én alapvetően szeretek (kivéve a legújabb könyvét, de ez már más téma), és nála nem érzem azt, amiért sokan annyira lenézik/nevetségesnek tartják/stb. Szóval így voltam, mikor is a karácsonyfa alatt megtaláltam ezt a könyvet. Először úgy voltam vele, hogy na, úgyis annyit hallottam már róla, most végre megtudom, miket is ír ez a híres Oravecz Nóra, és véleményt alkothatok róla. Hát ez azóta megtörtént.

Tartalom:

"Kloé igazán elégedett az életével. Remek munkája van, szép lakása Budán, imád bulizni, szeretik a barátai, mindig eléri, amit akar. Csak hát a szerelem... az hiányzik az életéből. Mert valahogy mindig rosszul választ. Ám amikor megismeri Benit, minden megváltozik. Mert ez a fiú különleges. Legalábbis elsőre úgy tűnik. Csakhogy, ahogy jobban megismerkednek, Kloénak be kell látnia: Beni talán még a többieknél is rosszabb. De akkor vajon miért vonzódik hozzá mégis ennyire? Miért nem tudja kiverni őt a fejéből? A lány nem is sejti, hogy köztük valami egészen más fajta kötelék húzódik, ami elválaszthatatlanul egymáshoz kapcsolja az életüket, ha akarják, ha nem. Valami, ami jóval kiegyensúlyozottabb a szerelemnél, és ha hinni mernek benne, örökre megváltoztathatja mindkettőjük sorsát." (forrás: a könyv hátoldala)

Vélemény:

Talán ott kezdeném, hogy eleve anyum figyelmeztetésével kezdtem neki, miszerint: "kicsit talán túl modern a stílusa, de neked lehethogy tetszeni fog" - na itt már sejtettem, hogy nem, nem fog. A modern nem a legjobb kifejezés, azt hiszem. Semmi bajom azzal, ha a jelenkorban játszódó mű idomul a jelenlegi körülményekhez - ez természetes. A kulcsszó a természetes. Mert ebben a könyvben mindent éreztem, csak azt nem. Erőltetettnek és mesterkéltnek hat, és engem speciel szörnyen idegesítettek a folyamatos "felmegyek a Facebookra a Blackberrymen" "beülök a Vapianoba és felteszek róla egy képet Instagramra" féle szövegek. Nekem úgy jött le ez az egész, mintha az írónő nagyon hangsúlyozni akarná, mennyire modern és menő csaj ő is meg a szereplője is. Aztán maga a szereplő - igyekszem nem lelőni a "poént" (De ez meg a következő dolog, hogy nincs is "poén"! Egyszerűen semmiről sem szól ez a könyv.), de szintén legszívesebben tarkónvágtam volna egy zacskó fagyasztott ponttyal, miközben olvastam. Az a típus, akinek mindene megvan, menő munkahelye, barátai, sok ruhája, minden hétvégén bulizik, csodás dolgok történnek vele, közben egy hatalmas ribanc, minden héten más pasival, akikről semmit nem lehet tudni, csak azt, hogy izmosak. Persze igazából nagyon mély gondolkodású, és úgy száz oldalanként elkezd filozofálni olyanokról, hogy "az élet rövid", "élj a mának". Namármost ezzel két problémám is van: az egyik, hogy KOMOLYAN ezt olvassák a "mai fiatalok" EZ nekik a példa? Merthogy olvassák, az interneten meggyőződtem róla, és egyetlen egy negatív véleménnyel sem találkoztam. Nem tudom, az írónő belegondolt-e abba, hogy ezt kis tinédzserek olvassák, aztán ki fogja nekik megmondani, hogy ez NEM követendő példa? Nem akarok moralizálni, de ez azért sok nekem egy kicsit. Aztán a már említett filozofálás meg egyszerűen nevetségesnek hatott. Jobb lett volna, ha kihagyja belőle, mert nem tett hozzá semmit az élvezhetőséghez. Valakinek komolyan ez a filozófia netovábbja? Valakinek KOMOLYAN ez a könyv csodás, letetetlen, legjobb, stb.stb.? Ezen kicsit elgondolkodtam, hogy tényleg ennyire rossz lenne a helyzet? Az emberek nem olvasnak, és ha igen, akkor is csak ilyeneket...én nem akarok komolyan senkit megbántani, de aki erre azt mondja, hogy jó, az még nem olvasott jó könyvet! Kicsit sokkolt az is, hogy EZT hasonlítják Coelhohoz. Azért akárhogy is, de a kettő tűz és víz. Végül csak annyit mondanék, hogy mindig volt bennem bizonyos ellenszenv a "bestseller" könyvekkel kapcsolatban, mondván kicsit szarkasztikusan, hogy amit annyi ember olvas, nem lehet jó. Ez most sajnos megerősödött bennem.

Igazából senkinek sem ajánlom ezt a könyvet, maximum ha nagyon kritizálhatnékja van, vagy ilyesmi. Arra nagyon jó. Viszont ha nem lenne a saját könyvem, valószínűleg 50 oldal után hagyom a francba. Ami nem nagy szó, mert hatalmas betűkkel van írva. Még így is kb. két hétig kínlódtam vele.

10/2 (kegyes vagyok, mert mivel már olvastam ennél rosszabb könyvet, annak járna az egyes, nullát meg nem adok, mert mégiscsak könyv, de...)

Bookwormderland

2015. augusztus 2., vasárnap

Abby Clements: The heavenly Italian ice cream shop

2015. június 24., szerda

Gabriel García Márquez: Száz év magány

2015. április 13., hétfő

The Bookworm Tag

2015. április 10., péntek

Jane Austen: A klastrom titka

2015. február 5., csütörtök

George Orwell: 1984

2015. február 1., vasárnap

Gayle Forman: Csak egy év

2015. január 24., szombat

Anne Brontë: Agnes Grey

2015. január 19., hétfő

Oravecz Nóra: Összekötve

Blogarchívum

Címkék