Fábián Janka - Lotti öröksége

Sajnos kicsit elmaradtam a dolgokkal, már ezer éve készülök írni erről a könyvről, amit még karásonyra kaptam, és persze azonnal el is olvastam pár nap alatt. 

Rövid tartalom: 

A regény egy rövid kis "spoilerrel" indul 1810-ből, Lotti felnőttkorából, majd Jankához megszokott módszerrel visszatérünk a múltba, 1785-be, Zemplén vármegyébe egy főnemesi családhoz, Ághfay báróhoz és fiaihoz. Ághfay Bálint lázadó természetével később kivívja apja ellenszenvét, mivel egy rangon aluli nőt vesz el és bekapcsolódik a Martinovics-féle összesküvésbe, amiért börtönbe zárják és pár év múlva meghal. Bálint kislányát, Lottit apja bebörtönzése és anyja halála után Bálint egyokori tanítója, Mártonfi Lőrinc veszi magához és neveli fel. Lotti mellette kitanulja a kirurgusi mesterséget is, amit azonban nő létére nem végezhet. A végére megtudjuk hogy Lotti nevelője halála után, egyedül is helytáll az életben, kideríti a múlt sötét titkait és megtalálja a szerelmet.

Vélemény:
Ez a könyv egyértelműen más, mint az előző 4 amit Jankától olvastam. Örültem, hogy ez egy másik történelmi korszakban játszódik, a 18. század végén, mert ezekről az időkről eleve kevesebbet tudok, annak ellenére nagyon érdekes dolgok történtek. Főleg a könyv első réze inkább a történelni tényekre alapoz, ami nálam szintén pozitív dolog, hiszen így az ember játszva tanulja a történelmet. Lotti jelleme azért volt szimpatikus, mert végre egy hősnő, aki nem tökéletes, sokkal könnyebb azonosulni vele. Viszont sok szereplőt nem szerettem a könyvben, például Lotti anyját nagyon meg tudtam volna rugdosni, Bálinttal még úgy-ahogy szimpatizáltam, de Mártonfit sem tudtam a szívembe zárni valamiért. Néhány dolog azért sántított nekem a történetben, például hogy Lotti nevelőapja haláláig semmit sem tudott a családjáról - ez azért elég elképzelhetetlen. Persze a végén megtalálja a gazdag rokonokat és megkapja ami jár neki, ezt azért elvárjuk a befejezésben :) A könyv másik érdekessége, hogy mélyen beleássa magát az akkori orvostudományba. Namásmost én eleve irtózoma  vértől meg minden ilyesmitől, és hát az akkori orvoslás meg elég fejletlen volt, és mint megtudjuk, elég érdekes módszereket alkalmaztak néha. Szóval ilyenkor erőt vettem az undoromon, és maximum a nekem nagyon nemtetsző részeket átlapoztam...:D Viszont másrészt meg jó dolognak tartom ennek a témának a leírását is.

Lotti a végén megtalálja a szerelmet, ezt kívánjuk is neki, hiszen megérdemli a sok hányattatás után, hogy társra leljen. Móric alakjával kapcsolatban vegyesek az érzelmeim. Szimpatikus a jelleme, de mégsem tudtam "beleszeretni". Nem jelent meg az az érzésem, ami más férfi szereplőknél szokott, egyszerűen "nem jött át" az egész kapcsolatuk, valahogy nem tudtam azonosulni vele. Talán jobban tetszett volna, ha nemcsak "hirtelen" szeretnek egymásba, hanem már korábban jelzi az írónő az érzéseiket, mert nekem kicsit úgy jött le, hogy ha nincs Tóni, jó a Móric is. Ez az én kis észrevételem, mert valamit muszáj megkritizálnom :)

Visszatérve a történelemhez, nagyon szívesen olvastam a Jakobinus mozgalomról, a szabadkőműves páholyokról, a korabeli viszonyokról (eszembe sem jutott volna például, hogy akkoriban még nem volt állandó híd a Dunán, pedig logikus, ha kicsit gondolkodik az ember).

Összegzés:
Szerettem a könyvet a történelmi háttér miatt és a szereplők tökéletlensége miatt is, ami sokkal emberibbé tette a regényt még a mesés fordulatok ellenére is :) Viszont volt pár szereplő, akiket nem szerettem. Ez az első saját Fábián Janka könyvenm, szóval "szeretettem várom" a továbbiakat :)

Kinek ajánlom?
Nemcsak a történelem, de a tudományok szerelmeseinek is, hiszen több szempontból is betekintést nyerhetünk a 18. század végébe. Mindenki megtalálhatja benne azt, ami igazán érdekli.

Értékelés:

10/7,5 

LL 

Fábián Janka: Az angyalos ház

Egy újabb Fábián Janka művet hoztam. Az elsőt, amit még novemberben olvastam, de emlékszem rá annyira (és elég meghatározó élmény volt), hogy be tudjak számolni róla.

Hogy jutottam hozzá?
Ugyanúgy, mint az Emma trilógiához, anyum kolleganője által. Pár hétig még váratott is magára, mert ugye nem tudtam mire számítsak, aztán az őszi szünetben nekiültem, és egy este alatt elolvastam az egészet. Ez azért mond valamit önmagában is.

Rövid tartalom:
A regény két szálon fut: az egyik napjainkban játszódik, a másik az 1910-es években. A mai szál lényege: a főszereplő Zsuzsa, egy középiskolai magyar-történelem tanár, aki pár társával megszállottan harcol egy rgi budapesti ház (az angyalos ház) megtartásáért, amit le akarnak bontani és szállodává alakítani. Időközben megtudjuk, miért olyan fontos ez a ház Zsuzsának- még egyetemista korában járt az itt lakó idős Hilda nénihez, aki elmesélte neki a ház történetét, amely visszanyúlt egész a gyerekkoráig, az 1910-es évekig. A másik szál ezen vonul végig, mely leírja a négy házban lakó barátnő - Hilda, Márti, Manci és Lina- kalandjait,

Vélemény:
A könyv elejét össze sem lehet hasonlítani a történet kibontakozásával. Eleinte azt gondoltam, a "mai" szálból is ki fog sülni valami érdekes, de aztán rájöttem, hogy a múlton van a hangsúly. Már az elején beleszerelmesedtem abba a korba. Fábián Janka úgy tudja átadni a történetet, hogy időgépért kiáltsunk, mellyel utazhatunk vagy száz évet a múltba. Csodálatos! Ha csak a lányok mindennapjáról olvastam volna, az is elég lett volna, minden csavar nélkül.Persze aztán jöttek a "csodás" elemek, mint Hajnal Imre felbukkanása (először azt hittem, igazán volt ilyen nevű színész, aztán láttam csak, hogy a szereplők fiktívek, ez mindenesetre elég hiteles volt), akibe persze mindenki beleszeret. Jöttek a drámai csavarok, ahogy Hajnal Imre "hülyíti" nemcsak Hildát és Mancit, de Manci anyját is, amiért a lány öngyilkos lesz (zárójelben jegyzem meg, ez a rész nekem kicsit kidolgozatlannak tűnt, valahogy hiányzott a magyarázat, hogy mi-miért történt, mi lett végül az anyával,atb.), aztán a végén, amikor Hilda megöli Hajnalt. Ezek inkább olyan brazil szappanoperás jelleget adtak a könyvnek. Nekem a drámai csavarok nélkül is tökéletes élményt nyújtott a könyv olvasása. Személyes kedvencem volt Kőváry Gyula, a költő (utána is utánanéztem, egyébként ilyen nevű ember létezett is abban az időben, csak nem költő volt, hanem színész, nem tudom, ő alapján mintázta-e Janka a költő alakját, mindegy is, mert teljesen beleillett a környezetbe, nekem Tóth Árpádra emlékeztetett, olyan tipikus "Nyugatos" költőnek elment volna), és amit imádtam, az Ady felbukkanása volt (ugyanígy az Emmában Kosztolányi felbukkanása), amikor belegondoltam, hogy ezekben az időkben csak úgy szembejöhettek volna velem ilyen emberek, mint Ady, vagy Kosztolány...te jó ég. Ez csak még jobban fájdította a szívem, hogy nem abba a korba születtem :D
A végén persze sajnáltam Hildát, amiért nem jött össze neki a boldogság, és sajnáltam, hogy a további életét csak nagyon nagy vonalakban ismertette az írónő. Gondolom, nem akarta, hogy kicsit Emma-utóíze legyen a dolognak azzal, hogy megint végigvonulunk a 20. századon. 

Összegzés:
Imádtam a könyvet, az apró kritizálásaim ellenére, és valóban letehetetlen volt. Beleéltem magam, teljesen átéreztem a kort, a szereplőket, és vágyódtam a száz évvel ezelőtti világ után. Ez a könyv kellett nekem ahhoz, hogy eljussak Fábián Janka többi művéhez, ami nagy örömmel tölt el, hiszen sok élményről maradta volna le nélkülük.

Kinek ajánlom?
Mindenkinek :) Na jó, ha érdekel a kor, a történelem, az irodalom, csak pluszpont. Egy olyan világot ismerhetünk meg a könyv által, melyet a történelemórákon nem ismertetnek velünk.

Értékelés:
10/9

LL