Egy újabb Fábián Janka művet hoztam. Az elsőt, amit még novemberben olvastam, de emlékszem rá annyira (és elég meghatározó élmény volt), hogy be tudjak számolni róla.
Hogy jutottam hozzá?
Ugyanúgy, mint az Emma trilógiához, anyum kolleganője által. Pár hétig még váratott is magára, mert ugye nem tudtam mire számítsak, aztán az őszi szünetben nekiültem, és egy este alatt elolvastam az egészet. Ez azért mond valamit önmagában is.
Rövid tartalom:
A regény két szálon fut: az egyik napjainkban játszódik, a másik az 1910-es években. A mai szál lényege: a főszereplő Zsuzsa, egy középiskolai magyar-történelem tanár, aki pár társával megszállottan harcol egy rgi budapesti ház (az angyalos ház) megtartásáért, amit le akarnak bontani és szállodává alakítani. Időközben megtudjuk, miért olyan fontos ez a ház Zsuzsának- még egyetemista korában járt az itt lakó idős Hilda nénihez, aki elmesélte neki a ház történetét, amely visszanyúlt egész a gyerekkoráig, az 1910-es évekig. A másik szál ezen vonul végig, mely leírja a négy házban lakó barátnő - Hilda, Márti, Manci és Lina- kalandjait,
Vélemény:
A könyv elejét össze sem lehet hasonlítani a történet kibontakozásával. Eleinte azt gondoltam, a "mai" szálból is ki fog sülni valami érdekes, de aztán rájöttem, hogy a múlton van a hangsúly. Már az elején beleszerelmesedtem abba a korba. Fábián Janka úgy tudja átadni a történetet, hogy időgépért kiáltsunk, mellyel utazhatunk vagy száz évet a múltba. Csodálatos! Ha csak a lányok mindennapjáról olvastam volna, az is elég lett volna, minden csavar nélkül.Persze aztán jöttek a "csodás" elemek, mint Hajnal Imre felbukkanása (először azt hittem, igazán volt ilyen nevű színész, aztán láttam csak, hogy a szereplők fiktívek, ez mindenesetre elég hiteles volt), akibe persze mindenki beleszeret. Jöttek a drámai csavarok, ahogy Hajnal Imre "hülyíti" nemcsak Hildát és Mancit, de Manci anyját is, amiért a lány öngyilkos lesz (zárójelben jegyzem meg, ez a rész nekem kicsit kidolgozatlannak tűnt, valahogy hiányzott a magyarázat, hogy mi-miért történt, mi lett végül az anyával,atb.), aztán a végén, amikor Hilda megöli Hajnalt. Ezek inkább olyan brazil szappanoperás jelleget adtak a könyvnek. Nekem a drámai csavarok nélkül is tökéletes élményt nyújtott a könyv olvasása. Személyes kedvencem volt Kőváry Gyula, a költő (utána is utánanéztem, egyébként ilyen nevű ember létezett is abban az időben, csak nem költő volt, hanem színész, nem tudom, ő alapján mintázta-e Janka a költő alakját, mindegy is, mert teljesen beleillett a környezetbe, nekem Tóth Árpádra emlékeztetett, olyan tipikus "Nyugatos" költőnek elment volna), és amit imádtam, az Ady felbukkanása volt (ugyanígy az Emmában Kosztolányi felbukkanása), amikor belegondoltam, hogy ezekben az időkben csak úgy szembejöhettek volna velem ilyen emberek, mint Ady, vagy Kosztolány...te jó ég. Ez csak még jobban fájdította a szívem, hogy nem abba a korba születtem :D
A végén persze sajnáltam Hildát, amiért nem jött össze neki a boldogság, és sajnáltam, hogy a további életét csak nagyon nagy vonalakban ismertette az írónő. Gondolom, nem akarta, hogy kicsit Emma-utóíze legyen a dolognak azzal, hogy megint végigvonulunk a 20. századon.
Összegzés:
Imádtam a könyvet, az apró kritizálásaim ellenére, és valóban letehetetlen volt. Beleéltem magam, teljesen átéreztem a kort, a szereplőket, és vágyódtam a száz évvel ezelőtti világ után. Ez a könyv kellett nekem ahhoz, hogy eljussak Fábián Janka többi művéhez, ami nagy örömmel tölt el, hiszen sok élményről maradta volna le nélkülük.
Kinek ajánlom?
Mindenkinek :) Na jó, ha érdekel a kor, a történelem, az irodalom, csak pluszpont. Egy olyan világot ismerhetünk meg a könyv által, melyet a történelemórákon nem ismertetnek velünk.
Értékelés:
10/9
LL
