George Orwell: 1984

Ez a könyv mondhatni teljesen különbözik az előző bejegyzésekben említettektől. Sőt, úgy általában véve egy nagyon különleges olvasmányról van szó, melyről nem könnyű csak úgy írni.

Előzmények:

Már nagyon régen megvan nekem ez a könyv, de furcsa, nem tudom honnan - valószínűleg még általános iskolából, de mindenképpen iskolából, valamilyen versenyről származhat, mert sok könyvet akkor összekaptam, de mivel nincs beleírva semmi, és nem emlékszem rá, csak feltételezem. Mondjuk fel nem foghatom, miért adna bárki is egy általános iskolás gyerknek ilyen könyvet (de még a középiskolásnak is meggondolnám), de akkor nem is olvastam el, emlékszem, hogy egyszer elkezdtem, de pár oldal után feladtam - nem csoda, ehhez a könyvhez tényleg fel kell nőni. Aztán pár éve már bennem volt, hogy el szeretném olvasni, de egészen vasárnap estig nem jött meg a kellő elhatározás. Akkor, mikor befejeztem az előző bejegyzésben említett könyvet, új olvasmány után néztem (ki kell használni ezt a kevés időt, ami maradt iskolakezdésig, nem igaz?), és valahogy megvilágosodtam a könyvespolc előtt, hogy igen, most ezt akarom olvasni.

Tartalom:

Ez a rész most kimarad. Ez az a könyv, aminek bűn lenne leírni a tartalmát. Még csak egy kis részt sem. Neten sem találtam különben semmi olyat, ami ne lőné le a "poént", és a könyv hátoldalán sincs semmi. Nagyjából meg szerintem mindenki tudja, mi a könyv témája, stílusa - ez egy negatív utópia (disztópia) a totális diktatúráról, a 20. század totalitárius rendszereiről mintázva.

Vélemény:

Én igazán nem vagyok az ilyen stílusú könyvek híve (sci-fi, utópia, jövő, stb.), így nagyon nagy szó ez tőlem, de ez a könyv egyszerűen zseniális. Igazából meg sem lepődtem, hiszen még 9.-ben olvastam Orwell Állatfarmját, amit, utólag csodálkozom is, hogy 15 éves fejjel hogy értettem meg, de megértettem (nagyjából legalábbis, bár szeretném még egyszer majd elolvasni). Az is nagyon tetszett, és teljesen magával ragadott Orwell stílusa, kifejezésmódja, allegóriái, iróniája. Mindene. Ugyanezt mondhatom el az 1984-ről is. Nem szeretném nagyon részletezni, mert ez tipikusan az a mű, ami folyton meglepetéseket okoz, és az ember nem tudja az elején, de még a közepén sem, hogy mi lesz a vége - én legalábbis nem tudtam, és ez nagyon nagyon ritkaság egy könyvnél, hogy olvasás közben mindig meg tudott lepni az író, még a legeslegvégén is. ĺgy végig le tudott kötni, kíváncsi voltam, és nem volt bennem az az érzés, ami szinte mindig, hogy úgyis tudom, mi lesz a vége, hanem épp az ellentétje: erre aztán nem számítottam! (Zárójelben jegyzem meg, ez másoknál nem tudom, így megy-e, én sokszor érthetetlen vagyok és nehezen esik le valami :D, de azt hiszem ez azért más helyzet.) Ugyanakkor hátborzongató is egyben, az egész légköre, és a vége meg aztán pláne. A könyv elolvasása után olyan "nincs kedvem élni sem" érzésem volt, de ez nem depresszió, hanem...egyszerűen a kemény valóság. S ugyanakkor mégis úgy éreztem, hogy fantasztikus könyv volt, ezt nehéz elmagyarázni, de aki olvasta, vagy el fogja olvasni, az érti, mire célzok. Az egész könyv hangulata sötét, melankolikus és depressziós, lényegében semmi pozitív nem történik benne...és mégis. Ami még nekem nagyon "átjött", az a rejtélyes, misztikus légkör, például, hogy az sem volt biztos, tényleg 1984-ben járunk, vagy nem? Ez ilyen apróság (vagy nem az?), ami nagyon hatott rám. 

Egy szónak is száz a vége: még órákig tudnék ömlengeni arról, mennyire fantasztikusan jó és egyedi ez a könyv, egy remekmű, és Orwell egy zseni, egy géniusz, az egyik legjobb író. 

Mégsem merem mondani, hogy mindenkinek ajánlom, mert bizonyos kor (és valljuk be: intelligencia) alatt nem ajánlanám. De ha te, kedves olvasóm úgy érzed, hogy kész vagy rá, el KELL olvasnod. Komolyan. 

10/10

Gayle Forman: Csak egy év

Még mindig a karácsonyi könyveimet olvasom, de most már végre lelkiismeret-furdalás nélkül, hiszen vége a vizsgaidőszaknak, juhéé!

Előzmények:

Ugyebár ezt a könyvet is a fa alatt találtam. Elsőre nem sokat mondott Gayle Forman neve, noha az utóbbi időben elég népszerű, főleg a "Ha maradnék" könyv/film miatt, amit csak filmben láttam, így a név nem nagyon vésődött a fejembe. Anyum meg persze elnézte a dolgot, és azt hitte, ez az "Egy nap" c. könyv folytatása. Persze nem (hogy lehetne annak folytatása?), mert ennek a könyvnek az előzménye a Csak egy nap, tehát majdnem ugyanaz a címe, de mégis teljesen más. Elvileg a boltban a néni állította, hogy ez a könyv bár második rész, nem függ össze az elsővel - hát de, összefügg, de mindegy, olvastam már összevissza sorrendben könyveket, de nem mondom, hogy nem zavaró :D Továbbá tartalmaz a könyv egy olyan harmadik rész-féleséget, ami egy novella, Csak egy éjszaka címmel.

Tartalom:

"Amikor kinyitja a szemét, Willem nem tudja, hol van – Prágában? Dubrovnikban? Vagy visszakerült Amszterdamba? Annyit tud, hogy ismét egyedül van, és meg kell találnia egy lányt, akinek Lulu a neve, és akivel egy varázslatos napot töltött Párizsban. Volt abban a napban – abban a lányban – valami, amitől Willemnek azt kell gondolnia, hogy a sors is egymásnak szánta őket, így Lulut keresve beutazza a világot Mexikótól Indiáig. Ám ahogy telnek a hónapok, és Lulu még mindig utolérhetetlen, a fiú kezd kételkedni benne, hogy a sors keze olyan erős lenne, mint képzeli….A Csak egy nap romantikus, érzelmes párdarabja a döntésekről szól, amelyeket hozunk, a véletlenekről, amelyek csak úgy jönnek – meg a boldogságról, ott, ahol ezek találkoznak." (forrás: a könyv hátoldala)

Vélemény:

Már a tartalom olvasása közben volt egy olyan enyhe deja-vu érzésem, hogy ezt a sztorit már valahol hallottam/láttam, aztán beugrott a Mielőtt lemegy a nap c. film (azt hiszem az az, amire gondolok, de nem biztos), ami eléggé hasonlít a könyv első részéhez, amit bár nem olvastam, de utalásokból ki lehetett venni a tartalmát. ĺgy már nem tartom annyira eredetinek, de azért másolásnak sem. Persze ez is az a történet, ahol az ember már az elején tudja, mi lesz a vége, de szerintem a közte lévő rész elég érdekes volt. Az elején annyira nem tetszett, nem tudom miért, nem tudtam teljesen beleélni magam, a főszereplő olyan kiismerhetetlen, titokzatos volt, és azt nem szeretem. Lehet az is fura volt, hogy férfi a főszereplő, de ahhoz képest, hogy nő írta, szerintem eléggé hihető, hogy egy férfi tényleg így gondolkodik/cselekszik. Tetszett az utazgatós része, mert hát ki ne szeretné néha csak úgy fogni magát, és elmenni a világ másik végére? :) Amit kicsit erőltetettnek éreztem, megint a világmegváltó bölcsességek (a la Oravecz Nóra), amit, úgy érzem minden könyvbe erőszakkal bele akarnak nyomni manapság, pedig nem kéne, van az a műfaj, aminek "nem áll jól". Az viszont tetszett, hogy bár volt benne romantika, nem olyan sok, és nem annyira nyálas mint az ilyen könyvek nagy részében (ez most jól jött nekem), és az is főleg a végén. A főszereplőt a végére kezdtem megkedvelni, vagy legalább kicsit megérteni, mikorra kicsit jobban összeállt a kép, egyébként kicsit Holdenre emlékeztetett a Zabhegyezőből, nem tudom, miért, annyira azért nem hasonlítanak de mégis. A novella a végén nekem annyira nem jött be, kicsit erőltetettnek tűnt, ahogy mindent meg akar magyarázni az írónő. 

Az elején ugyan nem annyira tetszett, a végére egészen megkedveltem a könyvet. Kikapcsolódásnak jó, ha az ember nem vágyik valami extrán komolyra. A vizsgák által leterhelt agyacskámnak pont jó volt :) Ha úgy adódik, lehet megveszem az első részét is.

(Zárójelben jegyzem csak meg, hogy remélem, nem lesz belőle film. Mert ma már mindenből filmet csinálnak...)

10/7