2015. február 1., vasárnap

Gayle Forman: Csak egy év

Még mindig a karácsonyi könyveimet olvasom, de most már végre lelkiismeret-furdalás nélkül, hiszen vége a vizsgaidőszaknak, juhéé!


Előzmények:
Ugyebár ezt a könyvet is a fa alatt találtam. Elsőre nem sokat mondott Gayle Forman neve, noha az utóbbi időben elég népszerű, főleg a "Ha maradnék" könyv/film miatt, amit csak filmben láttam, így a név nem nagyon vésődött a fejembe. Anyum meg persze elnézte a dolgot, és azt hitte, ez az "Egy nap" c. könyv folytatása. Persze nem (hogy lehetne annak folytatása?), mert ennek a könyvnek az előzménye a Csak egy nap, tehát majdnem ugyanaz a címe, de mégis teljesen más. Elvileg a boltban a néni állította, hogy ez a könyv bár második rész, nem függ össze az elsővel - hát de, összefügg, de mindegy, olvastam már összevissza sorrendben könyveket, de nem mondom, hogy nem zavaró :D Továbbá tartalmaz a könyv egy olyan harmadik rész-féleséget, ami egy novella, Csak egy éjszaka címmel.
Tartalom:
"Amikor kinyitja a szemét, Willem nem tudja, hol van – Prágában? Dubrovnikban? Vagy visszakerült Amszterdamba? Annyit tud, hogy ismét egyedül van, és meg kell találnia egy lányt, akinek Lulu a neve, és akivel egy varázslatos napot töltött Párizsban. Volt abban a napban – abban a lányban – valami, amitől Willemnek azt kell gondolnia, hogy a sors is egymásnak szánta őket, így Lulut keresve beutazza a világot Mexikótól Indiáig. Ám ahogy telnek a hónapok, és Lulu még mindig utolérhetetlen, a fiú kezd kételkedni benne, hogy a sors keze olyan erős lenne, mint képzeli….A Csak egy nap romantikus, érzelmes párdarabja a döntésekről szól, amelyeket hozunk, a véletlenekről, amelyek csak úgy jönnek – meg a boldogságról, ott, ahol ezek találkoznak." (forrás: a könyv hátoldala)
Vélemény:
Már a tartalom olvasása közben volt egy olyan enyhe deja-vu érzésem, hogy ezt a sztorit már valahol hallottam/láttam, aztán beugrott a Mielőtt lemegy a nap c. film (azt hiszem az az, amire gondolok, de nem biztos), ami eléggé hasonlít a könyv első részéhez, amit bár nem olvastam, de utalásokból ki lehetett venni a tartalmát. ĺgy már nem tartom annyira eredetinek, de azért másolásnak sem. Persze ez is az a történet, ahol az ember már az elején tudja, mi lesz a vége, de szerintem a közte lévő rész elég érdekes volt. Az elején annyira nem tetszett, nem tudom miért, nem tudtam teljesen beleélni magam, a főszereplő olyan kiismerhetetlen, titokzatos volt, és azt nem szeretem. Lehet az is fura volt, hogy férfi a főszereplő, de ahhoz képest, hogy nő írta, szerintem eléggé hihető, hogy egy férfi tényleg így gondolkodik/cselekszik. Tetszett az utazgatós része, mert hát ki ne szeretné néha csak úgy fogni magát, és elmenni a világ másik végére? :) Amit kicsit erőltetettnek éreztem, megint a világmegváltó bölcsességek (a la Oravecz Nóra), amit, úgy érzem minden könyvbe erőszakkal bele akarnak nyomni manapság, pedig nem kéne, van az a műfaj, aminek "nem áll jól". Az viszont tetszett, hogy bár volt benne romantika, nem olyan sok, és nem annyira nyálas mint az ilyen könyvek nagy részében (ez most jól jött nekem), és az is főleg a végén. A főszereplőt a végére kezdtem megkedvelni, vagy legalább kicsit megérteni, mikorra kicsit jobban összeállt a kép, egyébként kicsit Holdenre emlékeztetett a Zabhegyezőből, nem tudom, miért, annyira azért nem hasonlítanak de mégis. A novella a végén nekem annyira nem jött be, kicsit erőltetettnek tűnt, ahogy mindent meg akar magyarázni az írónő. 
Az elején ugyan nem annyira tetszett, a végére egészen megkedveltem a könyvet. Kikapcsolódásnak jó, ha az ember nem vágyik valami extrán komolyra. A vizsgák által leterhelt agyacskámnak pont jó volt :) Ha úgy adódik, lehet megveszem az első részét is.
(Zárójelben jegyzem csak meg, hogy remélem, nem lesz belőle film. Mert ma már mindenből filmet csinálnak...)
10/7

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése