Ez a könyv mondhatni teljesen különbözik az előző bejegyzésekben említettektől. Sőt, úgy általában véve egy nagyon különleges olvasmányról van szó, melyről nem könnyű csak úgy írni.
Előzmények:
Már nagyon régen megvan nekem ez a könyv, de furcsa, nem tudom honnan - valószínűleg még általános iskolából, de mindenképpen iskolából, valamilyen versenyről származhat, mert sok könyvet akkor összekaptam, de mivel nincs beleírva semmi, és nem emlékszem rá, csak feltételezem. Mondjuk fel nem foghatom, miért adna bárki is egy általános iskolás gyerknek ilyen könyvet (de még a középiskolásnak is meggondolnám), de akkor nem is olvastam el, emlékszem, hogy egyszer elkezdtem, de pár oldal után feladtam - nem csoda, ehhez a könyvhez tényleg fel kell nőni. Aztán pár éve már bennem volt, hogy el szeretném olvasni, de egészen vasárnap estig nem jött meg a kellő elhatározás. Akkor, mikor befejeztem az előző bejegyzésben említett könyvet, új olvasmány után néztem (ki kell használni ezt a kevés időt, ami maradt iskolakezdésig, nem igaz?), és valahogy megvilágosodtam a könyvespolc előtt, hogy igen, most ezt akarom olvasni.
Tartalom:
Ez a rész most kimarad. Ez az a könyv, aminek bűn lenne leírni a tartalmát. Még csak egy kis részt sem. Neten sem találtam különben semmi olyat, ami ne lőné le a "poént", és a könyv hátoldalán sincs semmi. Nagyjából meg szerintem mindenki tudja, mi a könyv témája, stílusa - ez egy negatív utópia (disztópia) a totális diktatúráról, a 20. század totalitárius rendszereiről mintázva.
Vélemény:
Én igazán nem vagyok az ilyen stílusú könyvek híve (sci-fi, utópia, jövő, stb.), így nagyon nagy szó ez tőlem, de ez a könyv egyszerűen zseniális. Igazából meg sem lepődtem, hiszen még 9.-ben olvastam Orwell Állatfarmját, amit, utólag csodálkozom is, hogy 15 éves fejjel hogy értettem meg, de megértettem (nagyjából legalábbis, bár szeretném még egyszer majd elolvasni). Az is nagyon tetszett, és teljesen magával ragadott Orwell stílusa, kifejezésmódja, allegóriái, iróniája. Mindene. Ugyanezt mondhatom el az 1984-ről is. Nem szeretném nagyon részletezni, mert ez tipikusan az a mű, ami folyton meglepetéseket okoz, és az ember nem tudja az elején, de még a közepén sem, hogy mi lesz a vége - én legalábbis nem tudtam, és ez nagyon nagyon ritkaság egy könyvnél, hogy olvasás közben mindig meg tudott lepni az író, még a legeslegvégén is. ĺgy végig le tudott kötni, kíváncsi voltam, és nem volt bennem az az érzés, ami szinte mindig, hogy úgyis tudom, mi lesz a vége, hanem épp az ellentétje: erre aztán nem számítottam! (Zárójelben jegyzem meg, ez másoknál nem tudom, így megy-e, én sokszor érthetetlen vagyok és nehezen esik le valami :D, de azt hiszem ez azért más helyzet.) Ugyanakkor hátborzongató is egyben, az egész légköre, és a vége meg aztán pláne. A könyv elolvasása után olyan "nincs kedvem élni sem" érzésem volt, de ez nem depresszió, hanem...egyszerűen a kemény valóság. S ugyanakkor mégis úgy éreztem, hogy fantasztikus könyv volt, ezt nehéz elmagyarázni, de aki olvasta, vagy el fogja olvasni, az érti, mire célzok. Az egész könyv hangulata sötét, melankolikus és depressziós, lényegében semmi pozitív nem történik benne...és mégis. Ami még nekem nagyon "átjött", az a rejtélyes, misztikus légkör, például, hogy az sem volt biztos, tényleg 1984-ben járunk, vagy nem? Ez ilyen apróság (vagy nem az?), ami nagyon hatott rám.
Egy szónak is száz a vége: még órákig tudnék ömlengeni arról, mennyire fantasztikusan jó és egyedi ez a könyv, egy remekmű, és Orwell egy zseni, egy géniusz, az egyik legjobb író.
Mégsem merem mondani, hogy mindenkinek ajánlom, mert bizonyos kor (és valljuk be: intelligencia) alatt nem ajánlanám. De ha te, kedves olvasóm úgy érzed, hogy kész vagy rá, el KELL olvasnod. Komolyan.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése