Anne Brontë: Agnes Grey

A most következő könyvet is karácsonyra kaptam, és még akkor el is olvastam, de amíg tart a vizsgaidőszak, szándékosan nem kezdek olvasni semmit, mert tudom, hogy akkor lőttek a tanulásnak :D ĺgy most jöjjön Agnes Grey egy hónap távlatából.

Előzmények:

Azt hiszem ezt már le is írtam. Még talán annyi, hogy talán nem sokan ismerik Anne Brontët, mindenesetre biztos kevesebben mint Charlotte-ot vagy Emilyt. Én sem tudtam sok mindent róla, bevallom, csak hogy ő is létezett és írt is könyvet. Aztán nemrégen felfedeztem, hogy ez az Agney Grey, és lehetséges, hogy említettem anyumnak, hogy elolvasnám, vagy csak gondolatolvasó, és túl jól ismer? :D Szóval mindenképpen örültem neki, és a három közül ezt olvastam el legelőször. 

Tartalom:

"Agnes Grey elszegényedett papcsalád széltől is óvott kisebbik gyermeke, aki, hogy segítsen családján és egyben bizonyítsa nekik, hogy ő is képes valamire, úgy dönt, munkát keres. Két családnál dolgozik, előbb Bloomfieldéknél, majd Murrayéknél. Bloomfieldék tíz év alatti gyermekei elkényeztetettek és neveletlenek, hibáikért a szülők Agnest okolják anélkül, hogy engedélyt adnának a nevelőnőnek, hogy megfelelően fegyelmezze őket. Miután innen távozik és új állást talál, a Murray család két kamaszkorú leányának nevelését bízzák rá. Velük se túl sokkal könnyebb a dolga; a felszínes Rosalie-t csak a bálok, ruhák és kacérkodás, valamint a minél gazdagabb és előkelőbb férfiak meghódítása érdekli, Matildát pedig hidegen hagyja a hölgyektől elvárt viselkedés, és legszívesebben a lovakkal és kutyákkal tölti idejét. A gazdagok sekélyessége és nemtörődömsége taszítja Agnest, de itt-tartózkodása örömet is hoz: megismerkedik az új segédlelkésszel, Edward Westonnal, akihez vonzódni kezd, bár nem tudja, a férfi viszonozza-e érzéseit." (forrás)

Vélemény:
Ez tipikusan az a köny, amit az ember nem a története miatt olvas, hanem a hangulata miatt - olyan tökéletesen átjárja a 19. század első felének szelleme, a szokásai, az emberek érzései, hogy engem elsősorban ez kötött le benne. Meg aztán a tanári énemet érdekelte a "szakmai" része a dolognak, tehát a korabeli nevelőnők sorsa, az elkényesztetett gyerekek akkor is ugyanúgy jelen voltak mint ezek a szörnyű "mai fiatalok". Ami a történetet illeti, nincs vele gond, de nem lehet számítani nagy fordulatokra, és az alapsztori is olyan, hogy az ember úgy érzi: "ezt már olvastam valahol". És tudja is, hogy hol, mert beugrik a Jane Eyre. nem lehet mondani, hogy ez egy utánzat, mert maga a történet más, de mégis, a Jane Eyre az Jane Eyre, jobb is és eredetibb is mint az Agnes Grey. A férfi szereplőt is kicsit Mr. Rochester másolatnak éreztem, de hééé, Rochester csak egy van! :D Summa summarum, senki se várjon nagy eredetiséget, nagy fordulatos történetet, de ugyanakkor nem rossz olvasmány. Aki szereti a hasonló műveket, a B. nővérek, esetleg Jane Austen műveit, annak szerintem tetszeni fog, de aki a nagyon modern művekhez van szokva, azt nem hiszem, hogy lekötné. Én örülök, hogy elolvastam, még ha kifejezetten nagy helyet nem is foglalt el a könyv-szívemben (van ilyen?? :) ), kedves kis mű volt, és jó volt olvasni (a kritika ellenére tényleg élveztem :D).

10/6

Esetleg ha valakit érdekelne, el lehet olvasni onlájn is ITT.

Oravecz Nóra: Összekötve

Idei első áldozatom ez a könyv, mely minden bizonnyal eléggé megosztja az olvasóközönség véleményét, bár muszáj konstatálnom, az én véleményem igencsak eltér az átlagétól.

Előzmények:

 Természetesen hallottam Oravecz Nóráról még mielőtt olvastam volna a könyvet, de valahogy nem keltett bennem igazából semmiféle érdeklődést, hogy mondjuk elolvassam (neadjisten megvegyem) a könyvét. Az interneten nagyon megosztó vélemények terjengenek róla, az egyik csoport aki odavan érte, másik pedig aki közhelyesnek tartja, főleg a Facebookon terjengő Oravecz Nóra-idézetek tömkelege miatt - az idézetek alapján ezzel alapvetően egyetértettem, de úgy voltam vele, hogy amíg nem olvasom a könyvét, nem ítélkezem, meg aztán Coelhohoz hasonlították, akit én alapvetően szeretek (kivéve a legújabb könyvét, de ez már más téma), és nála nem érzem azt, amiért sokan annyira lenézik/nevetségesnek tartják/stb. Szóval így voltam, mikor is a karácsonyfa alatt megtaláltam ezt a könyvet. Először úgy voltam vele, hogy na, úgyis annyit hallottam már róla, most végre megtudom, miket is ír ez a híres Oravecz Nóra, és véleményt alkothatok róla. Hát ez azóta megtörtént.

Tartalom:  

"Kloé igazán elégedett az életével. Remek munkája van, szép lakása Budán, imád bulizni, szeretik a barátai, mindig eléri, amit akar. Csak hát a szerelem... az hiányzik az életéből. Mert valahogy mindig rosszul választ. Ám amikor megismeri Benit, minden megváltozik. Mert ez a fiú különleges. Legalábbis elsőre úgy tűnik. Csakhogy, ahogy jobban megismerkednek, Kloénak be kell látnia: Beni talán még a többieknél is rosszabb. De akkor vajon miért vonzódik hozzá mégis ennyire? Miért nem tudja kiverni őt a fejéből? A lány nem is sejti, hogy köztük valami egészen más fajta kötelék húzódik, ami elválaszthatatlanul egymáshoz kapcsolja az életüket, ha akarják, ha nem. Valami, ami jóval kiegyensúlyozottabb a szerelemnél, és ha hinni mernek benne, örökre megváltoztathatja mindkettőjük sorsát." (forrás: a könyv hátoldala)

Vélemény: 

Talán ott kezdeném, hogy eleve anyum figyelmeztetésével kezdtem neki, miszerint: "kicsit talán túl modern a stílusa, de neked lehethogy tetszeni fog" - na itt már sejtettem, hogy nem, nem fog. A modern nem a legjobb kifejezés, azt hiszem. Semmi bajom azzal, ha a jelenkorban játszódó mű idomul a jelenlegi körülményekhez - ez természetes. A kulcsszó a természetes. Mert ebben a könyvben mindent éreztem, csak azt nem. Erőltetettnek és mesterkéltnek hat, és engem speciel szörnyen idegesítettek a folyamatos "felmegyek a Facebookra a Blackberrymen" "beülök a   Vapianoba és felteszek róla egy képet Instagramra" féle szövegek. Nekem úgy jött le ez az egész, mintha az írónő nagyon hangsúlyozni akarná, mennyire modern és menő csaj ő is meg a szereplője is. Aztán maga a szereplő - igyekszem nem lelőni a "poént" (De ez meg a következő dolog, hogy nincs is "poén"! Egyszerűen semmiről sem szól ez a könyv.), de szintén legszívesebben tarkónvágtam volna egy zacskó fagyasztott ponttyal, miközben olvastam. Az a típus, akinek mindene megvan, menő munkahelye, barátai, sok ruhája, minden hétvégén bulizik, csodás dolgok történnek vele, közben egy hatalmas ribanc, minden héten más pasival, akikről semmit nem lehet tudni, csak azt, hogy izmosak. Persze  igazából nagyon mély gondolkodású, és úgy száz oldalanként elkezd filozofálni olyanokról, hogy "az élet rövid", "élj a mának". Namármost ezzel két problémám is van: az egyik, hogy KOMOLYAN ezt olvassák a "mai fiatalok" EZ nekik a példa? Merthogy olvassák, az interneten meggyőződtem róla, és egyetlen egy negatív véleménnyel sem találkoztam. Nem tudom, az írónő belegondolt-e abba, hogy ezt kis tinédzserek olvassák, aztán ki fogja nekik megmondani, hogy ez NEM követendő példa? Nem akarok moralizálni, de ez azért sok nekem egy kicsit. Aztán a már említett filozofálás meg egyszerűen nevetségesnek hatott. Jobb lett volna, ha kihagyja belőle, mert nem tett hozzá semmit az élvezhetőséghez. Valakinek komolyan ez a filozófia netovábbja? Valakinek KOMOLYAN ez a könyv csodás, letetetlen, legjobb, stb.stb.? Ezen kicsit elgondolkodtam, hogy tényleg ennyire rossz lenne a helyzet? Az emberek nem olvasnak, és ha igen, akkor is csak ilyeneket...én nem akarok komolyan senkit megbántani, de aki erre azt mondja, hogy jó, az még nem olvasott jó könyvet! Kicsit sokkolt az is, hogy EZT hasonlítják Coelhohoz. Azért akárhogy is, de a kettő tűz és víz. Végül csak annyit mondanék, hogy mindig volt bennem bizonyos ellenszenv a "bestseller" könyvekkel kapcsolatban, mondván kicsit szarkasztikusan, hogy amit annyi ember olvas, nem lehet jó. Ez most sajnos megerősödött bennem. 

Igazából senkinek sem ajánlom ezt a könyvet, maximum ha nagyon kritizálhatnékja van, vagy ilyesmi. Arra nagyon jó. Viszont ha nem lenne a saját könyvem, valószínűleg 50 oldal után hagyom a francba. Ami nem nagy szó, mert hatalmas betűkkel van írva. Még így is kb. két hétig kínlódtam vele.

10/2 (kegyes vagyok, mert mivel már olvastam ennél rosszabb könyvet, annak járna az egyes, nullát meg nem adok, mert mégiscsak könyv, de...)