Anne Brontë: Agnes Grey

A most következő könyvet is karácsonyra kaptam, és még akkor el is olvastam, de amíg tart a vizsgaidőszak, szándékosan nem kezdek olvasni semmit, mert tudom, hogy akkor lőttek a tanulásnak :D ĺgy most jöjjön Agnes Grey egy hónap távlatából.

Előzmények:

Azt hiszem ezt már le is írtam. Még talán annyi, hogy talán nem sokan ismerik Anne Brontët, mindenesetre biztos kevesebben mint Charlotte-ot vagy Emilyt. Én sem tudtam sok mindent róla, bevallom, csak hogy ő is létezett és írt is könyvet. Aztán nemrégen felfedeztem, hogy ez az Agney Grey, és lehetséges, hogy említettem anyumnak, hogy elolvasnám, vagy csak gondolatolvasó, és túl jól ismer? :D Szóval mindenképpen örültem neki, és a három közül ezt olvastam el legelőször. 

Tartalom:

"Agnes Grey elszegényedett papcsalád széltől is óvott kisebbik gyermeke, aki, hogy segítsen családján és egyben bizonyítsa nekik, hogy ő is képes valamire, úgy dönt, munkát keres. Két családnál dolgozik, előbb Bloomfieldéknél, majd Murrayéknél. Bloomfieldék tíz év alatti gyermekei elkényeztetettek és neveletlenek, hibáikért a szülők Agnest okolják anélkül, hogy engedélyt adnának a nevelőnőnek, hogy megfelelően fegyelmezze őket. Miután innen távozik és új állást talál, a Murray család két kamaszkorú leányának nevelését bízzák rá. Velük se túl sokkal könnyebb a dolga; a felszínes Rosalie-t csak a bálok, ruhák és kacérkodás, valamint a minél gazdagabb és előkelőbb férfiak meghódítása érdekli, Matildát pedig hidegen hagyja a hölgyektől elvárt viselkedés, és legszívesebben a lovakkal és kutyákkal tölti idejét. A gazdagok sekélyessége és nemtörődömsége taszítja Agnest, de itt-tartózkodása örömet is hoz: megismerkedik az új segédlelkésszel, Edward Westonnal, akihez vonzódni kezd, bár nem tudja, a férfi viszonozza-e érzéseit." (forrás)

Vélemény:
Ez tipikusan az a köny, amit az ember nem a története miatt olvas, hanem a hangulata miatt - olyan tökéletesen átjárja a 19. század első felének szelleme, a szokásai, az emberek érzései, hogy engem elsősorban ez kötött le benne. Meg aztán a tanári énemet érdekelte a "szakmai" része a dolognak, tehát a korabeli nevelőnők sorsa, az elkényesztetett gyerekek akkor is ugyanúgy jelen voltak mint ezek a szörnyű "mai fiatalok". Ami a történetet illeti, nincs vele gond, de nem lehet számítani nagy fordulatokra, és az alapsztori is olyan, hogy az ember úgy érzi: "ezt már olvastam valahol". És tudja is, hogy hol, mert beugrik a Jane Eyre. nem lehet mondani, hogy ez egy utánzat, mert maga a történet más, de mégis, a Jane Eyre az Jane Eyre, jobb is és eredetibb is mint az Agnes Grey. A férfi szereplőt is kicsit Mr. Rochester másolatnak éreztem, de hééé, Rochester csak egy van! :D Summa summarum, senki se várjon nagy eredetiséget, nagy fordulatos történetet, de ugyanakkor nem rossz olvasmány. Aki szereti a hasonló műveket, a B. nővérek, esetleg Jane Austen műveit, annak szerintem tetszeni fog, de aki a nagyon modern művekhez van szokva, azt nem hiszem, hogy lekötné. Én örülök, hogy elolvastam, még ha kifejezetten nagy helyet nem is foglalt el a könyv-szívemben (van ilyen?? :) ), kedves kis mű volt, és jó volt olvasni (a kritika ellenére tényleg élveztem :D).

10/6

Esetleg ha valakit érdekelne, el lehet olvasni onlájn is ITT.