Jane Austen: A klastrom titka

Már egy jó ideje terveztem behozni a lemaradásomat Jane Austen téren, ugyanis annak ellenére, hogy az egyik kedvenc írónőm, még mindig nem olvastam minden könyvét*, de ezután regényből már csak az Értelem és érzelem maradt és a többi novella/töredék :)

Előzmények:

Szóval már egy ideje terveztem, hogy elolvasom ezt a két regényt. Húsvéti szünet előtt eszembe is jutottak, és úgyis készültem a könyvtárba, hát rákerestem. Csodálkoztam, hogy megvan magyarul, bár elolvastam volna szlovákul is, de így mégis jobb. Szóval a Klastrom titka mellett döntöttem igencsak praktikus okokból - ez rövidebb. Sajnos szünet ide-oda, így is tanulnom kellett, és így rákényszerítem magam, hogy kevesebb időt töltsek élvezetes(ebb) olvasmány mellett. Ez igazán szomorú, de így van...:D

Tartalom:
"A kislánynak csúnyácska Catherine idővel virágzó szépséggé érik, s amikor szomszédjuk Bath városába utazik fürdőkúrára, meginvitálja a kisasszonyt, hogy bevezesse a társasági életbe. Catherine körül nemsokára több udvarló is felbukkan: a hóbortos John Thorpe, a lány új barátnőjének bátyja, valamint a gáláns Mr. Tilney, miközben a kalandvágyó Catherine elindul, hogy felfedje a klastrom titkát..."

Vélemény:

Jane Austen ebben a művében sem hazudtolta meg önmagát :D Pontosan olyan a regény, amilyet az ember vár tőle. A 19. század elejének hangulata tökéletesen megjelenik, a kisasszonyok élete, akiknek legfőbb gondjuk az volt, hogy bálokba járjanak, és lehetőleg gazdag férjet fogjanak maguknak. Maga a történet természetesen tipikusan olyan, aminek már az elején tudja az ember, mi lesz a vége - de engem ez nem zavar, sőt! Ebben van Jane Austen varázsa, hogy neki megbocsájtom azt, amit más írónak nem biztos :) A főszereplő lányban nincs semmi különös, és talán ez teszi paradox módon mégis különlegessé a többi Austen-hősnő mellett. Érdekes benne, hogy az írónő a saját szemszögéből írja a történetet, tehát néhol megjelennek a kommentárjai is (nem mint 3. személyű narrátor, hanem mint maga az írőnő). Ezek a megjegyzések gyakran ironikusak, szarkasztikusak, amit nagyon szerettem. Mintha egyenesen öniróniát használna, főleg a hősnő bemutatása közben. Sokszor felnevettem olvasás közben, ezt kifejezetten jó pontnak tekintem :) Mást nem tudok mondani anélkül, hogy ne spoilereznék (bár igazán, annyira sok "poén" nincs benne; én párszor meglepődtem egy-egy nem várt fordulaton, de már említettem, hogy én ezeket a mások számára kiszámítható fordulatokat sosem veszem észre előre, így nem tudom, másnak mennyire lennének meglepőek :D). Aki szereti a hasonló romantikus, nem sírós, inkább mosolygós-nevetős regényeket, annak igazán ajánlom, kedves kis olvasmány :)

10/7,5 

*Amiket olvastam a teljesség kedvéért: A mansfieldi kastély, Büszkeség és balítélet, Meggyőző érvek, Emma. Mondanom sem kell, hogy a BB a kedvencem :D, már elég rég olvasom angolul is, de szörnyen nehéz a nyelvezete, így lassan haladok vele.