Az utóbbi időben gyakran megesik az, hogy egy-egy író művei annyira megtetszenek, hogy szinte mániákusan olvasom minden alkotását. A nyári-őszi Jane Austen mániám után most Fábián Janka mániában "szenvedek". Elsőként az Angyalos ház c. regénye került a kezembe, most azonban a híres Emma trilógiáról szeretnék írni, melyet most frissen olvastam az elmúlt hetekben.
A trilógia részei: Emma szerelme, Emma fiai, Emma lánya. Együtt szeretnék írni róluk, hiszen a három könyv együtt ad egy szép, nagy, kerek történetet.
Hogy jutottam hozzá?
Anyum kolleganője által, ő adta kölcsön az Angyalos házat is, majd később a trilógiát. Ezek tehát még nem a saját könyveim, de végre megkaptam az első saját Fábián Janka művemet, majd arról is lesz szó.
Műfaj:
Történelmi romantikus regény, ahogy a könyvek borítoján is fel van tüntetve: békebeli romantikus családregény (1.), XX. századi romantikus családregény (2-3.). A romantikus vonal inkább az első kötetre jellemző.
Rövid tartalom:
A regénysorozat a 19. század második felétől egészen a 20. század végéig meséli el a Kóthay család történetét generációkon keresztül. Vallay Emmával először 14 éves korában "találkozunk", majd a visszaemlékezésekből és elbeszélésekből eljutunk egészen az 1870-80-as évekbe is. Emma 14 éves korára elveszíti anyját és apját is, így kerül apja régi szerelméhez, Kóthay Évához, aki a kitalált kisvárosban, Balatonkörtvélyesen él. Az első rész elmeséli Emma beilleszkedését a városba, és persze azt, hogy hosszú hánykolódások után hogy találja meg a szerelmet. A regény végén az első világháborúba is betekintést nyerünk. A második rész 1922-ben kezdődik, Emma addigra már 4 gyermekes családanya. Emma három fia teljesen különböző egyéniségek, a komoly, későbbi orvos Tamás, a "szépfiú" sportoló Péter és a magánakvaló művészlélek Öcsi. Mindhármuk sorsát követhetjük végig a két háború közti viszonylag nyugodt időszakban, majd a II. Világháború zavaros idejében. A regény 1945-ben zárul, kis kitekintést kaphatunk még az 1948-as évre is. A harmadik rész az 50-es évek elején kezdődik, Emma egyetlen lánya, Éva sorsát meséli. A kommunista diktatúra bevezetése nem sok jót hoz a magyar népnek, így Kóthayéknak sem, így az 56-os forradalom leverése után Emma a lányával és unokájával Amerikába emigrál. Az ottani életüket írja le a regény, párhuzamosan az itthon maradt Tamás és családjának történetével, így a "vasfüggöny" mindkét oldalára bepillanthatunk. Emma a lányával és unokájával 1989-ben térhet csak haza, ezt követően Emma meghal, ami okot ad arra, hogy a világon szétszóródott család újra összejöjjön a Balaton-parti kisvárosban. A befejezésben az 1999-es év utolsó óráiba is betekintést nyerhetünk, mely ismerteti velünk a család magyarországi életét.
Vélemény:
A trilógiát egyértelműen két részre lehet osztani, az első részre és a második-harmadik részre. Az Emma szerelme egyértelműen inkább romantikus, mint történelmi regény. Azokban az idükben még nem volt háború, még ha csak névleg is, de "boldog békeévek" voltak. A regény olvasása közben úgy, mint az angyalos háznál is azt éreztem, hogy de jó lehetett azokban az időkben élni. A századforduló világa valahogy olyan idillinek, szépnek tűnt a hosszú ruhás, előkelő kisasszonyokkal, a lovagias fiatalemberekkel. Persze kiszámítható volt, hogy a végén úgyis egymásra talál Emma és Gábor, hiszen ez a lényege egy romantikus regénynek. Nekem kicsit túl gyors volt a "tempó", Emma egyik percben még gyűlöli Gábort, a másik percben már szerelmes belé. Ugyanúgy kicsit túl gyorsan hunytak szemet a múlt felett, szerintem nem annyira figyelmen kívüli dolog, hogy Gábornak Emma anyjával volt viszonya, sőt, belé is szerelmes volt. Szerelmük azért is idealizált, mert a hús-vér emberek biztos nem felejtették volna ezt el ilyen könnyen, és éltek volna míg meg nem halnak boldogan. Persze ettől regény egy regény, hogy lehetetlen dolgok történnek benne. Ebben a részben a történelem csak itt-ott jelenik meg, a maga romantikus formájában, nagy örömömre még Sissi is megejelnt egy fél oldalacska erejéig.
A második és a harmadik részben inkább a történelem dominál. Néha úgy is éreztem, mintha más könyvet olvasnék, egy történelmi drámát, nem egy romantikus regényt. Mire a háború elér Magyarországra, valahogy a család minden tagja kiveszi belőle a részét, így követhetjük az eseményeket mi is. Ki kell jelentenem, a könyvek olvasása felér egy rendhagyó történelemórával. A 20. század minden jelentős eseménye megjelenik benne, és sokkal élvezetesebb így "tanulni", mint tankönyvekből. Kicsit valótlan ugyan, hogy ebben a családban mindenki híres, okos vagy ügyes, és általában szép is. Aki szép, az jó, aki nagyon szép, az meg rossz - gondoljunk csak Erzsire, Péterre, akár Laurára. Azt gondolom, az írónő maga is tudja, hogy ezek nem valós emberek, csak a 20. század embertípusait akarta bemutatni, és az pedig kiválóan sikerült (még ha nem is egy családon belül volt megtalálható minden típus :D). Péter karakterével szemben vannak kifogásaim. Ha már elejétől fogva gonosz nácinak van feltüntetve, akkor ne mentegessük a végén azzal, hogy jóságos módon menti a zsidókat és feladja magát - ez az a túlságos idealizálás.
A harmadik rész mutatja be kitűnően, milyen volt az élet a kommunista diktatúra idején, és ilyenkor örülök, hogy nem ilyenkor születtem. Persze amikor nyugaton, Párizsban és Amerikában "járunk", éppen az ellenkezőjét érezzük, ekkora különbésg volt két világ között. Éva karakterével valahogy sosem tudtam azonosulni, nem kifejezetten unszimpatikus, de olyan semmilyen. A boldogság is elkerüli általában, mindhárom házassága elég "langyos" volt. A Kennedy családdal való rokonságot én is túlzásnak éreztem, de addigra már megtanultam, hogy nem kell mindent "szó szerint" venni. Kicsit zavart a karakterek ismétlődése is. A Tamás és Péter közti ellentét visszaköszönaz András-Balázs, majd a Laura-Emily, és még az Ádám-Ákos testvérpárnál is - mindig van egy szelíd, komoly és egy szép/jóképű, lázadó testvér. Erzsi karaktere néha már a sírba vitt (gondolom ez volt a küldetése), amikor minding felbukkant, és csak rosszat csinált.
Kinek ajánlom?
Nemcsak történelemszeretőknek, de másoknak is, akik szeretnének "játékosan", szórakozva tanulni egy kicsit a 20. századról, amely kitűnően ábrázolja a kort. Még anyum és nagymamám is olvassák a regényeket, pedig egyikük sem történelemrajongó.
Összegzés:
Ha "túltesszük" magunkat a szereplők valótlanságán, és elfogadjuk, hogy az írónő a kor embereitípusait egy családba "tömörítette be", akkor tudjuk igazán levonni a tanulságot, és megérteni, élvezni a regényeket. Még egy jó pont: Ahhoz képest, hogy ezek az írónő első regényei, nyelvileg szerintem sokkal kidolgozottabbak mint az Angyalos ház. Tudom, kritizáltam eleget, de én már csak ilyen vagyok, ezek ellenére nagyon szerettem olvasni a könyveket, és bátran ajánlom bárkinek, akit érdekelnek a hasonló témák.
Értékelés:
10/8,5
LL
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése